Bár a belvárosban a Paradise szinte monopóliummá tette az itallal kapcsolatos szórakoztatás lehetőségét, a város külső részén még található egy régi stílusú kocsma, melyet igen csak forgalmasnak mondhatunk, mivel az egész régióra ő az egyetlen ilyen szolgáltatás jelen pillanatban. A közele múltban egy B. G. nevű vállalkozó felvásárolni kívánta az üzletet, de annak tulaja nem kívánta eladni a kocsmát, melyek korábban a – városban szintén ismeretes válallalkozó – Donald nevű barátjától vásárolt korábban. Gyere, és guríts le egy pár poharat nálunk, amég a hallásod Római Katolikussá nem válik.
Fogyasszatok felelősséggel!
https://veralkoholszint.hu/
Így is lett. Kryssz minden szavát, kételyek nélkül elhitte Carlosnak.*
-Azon kívül, hogy hogyan kell másokat jól faképnél hagyni, tudsz valami jót is tanítani? Mert Hayatót, Souichirot, vagy bárki mást olyan jól magára tudok hagyni ahogy te engem. Vagy amiért ember vagyok inkább nem is lehet tanítani?
*Kérdezte miközben kisétált, elővett egy cigit majd alkímia kesztyű nélkül a bekötött kezével tűz alkímiát használt, hogy meg gyújtsa a macskamentás cigijét.*
-Magyarázatot akarsz egyből mindenre? Hát legyen…
*Elgondolkodott, mert hát konkrétan ő sem tudja, hogy miért állt össze Byakurannal, de igazából mindegy, hogy mit mond nem? Kryssznek hinnie kell neki, mert igazat úgy sem tudja és valószínűleg sosem fogja megtudni.*
Először is Orphen egy alternatív dimenzióba küldte a lelkedet fogságba, ahhoz hogy visszahozzunk több mindenre volt szükség, mint holmi varázslatra az időben. Talán képes lettem volna egyedül is, hogy visszahozzalak, de így volt egyszerűbb, ennek ellenére nem vagyunk barátok azzal a Byakuran fickóval. Ami történt veled… Nos, az az én hibám volt. Orphen dicséretre vágyott és ezért tett téged félre a képből, megakarta mutatni, hogy több, mint egy egyszerű Kryssz hasonmás, ő kilépett az árnyékodból és szövetségbe lépett egy másik éneddel, aki segített neki eltávolítani téged. A többi kérdésed… Nos, előbb-utóbb azokra is megkapod a választ. Jelenleg örülj annak, hogy életben vagy, én is azt teszem.
*Mondta el, majd az ajtón kinézett, egyenesen a rendőrautó irányába, kicsit elgondolkodott, hogy oda teleportálja magát, vagy még maradjon. Végül az utóbbinál döntött és lenézett a húgára.*
-Egyéb dolog, amit szeretnél?
*Csak vigyorgott a másikra, miszerint teljesen más nézeteik vannak, de hát az lenne a csúnya ha Sounak valakivel ugyan az lenne ez a szokása*
*Mosolyog Bunkó-san gyerekességén, látszólag nem tud szegény démon különbséget tenni a valóság és a fikció között. Biztos nehéz élete volt a pokolban és ezért viselkedik így, de Roxy megértő.*
*Nézett rá a lehető leghülyébb fejjel*
-Óh, pedig teljesen komolyan gondoltam… Na mindegy, úgy látom maradok a tippeknél.
*Vigyorogva fordította a pulton pihenő fejét Sou irányába*
-A nevem pedig Roxy, Bunkó-san. ^^
*Javította ki a fiú tévedését, hiszen ő nem Golyó Szaturnusz, se nem a gyereke. Tulajdonképpen még mindig nem érti, hogy miért hiszik annak, elég nyilvánvaló a különbség. Az egyik halott a másik pedig legyőzhetetlen.*
*Gurította is le a következő poharat, miután kiszolgálták*
*Pár perc csend után bólintott nehezen de elengedte Carlos csuklóját.*
-Mielött meghalltam azért küzdöttél, hogy át vedd Souichiro helyét. Tanárom akartál lenni, és azt akartad hogy szükségem legyen rád. Tessék elérted a célod. Most pedig magyarázz! Miért álltál össze Byakurannal? Magyarázd meg mi történt velem. Magyarázd miért fájt, hogy megkormoltál. Magyarázd meg azt az ürességet amit azóta érzek mióta felébredtem. Magyarázd meg miért vesztettem el minden eröm és mi történt közted és Senseim között?…Vagy talán ismét adjam el a lelkem, hogy magyarázatott kapjak? Lázadjak hogy megint mindenki rám figyeljen?
*Követelte a magyarázatott a történtekre de nem kibprúlva vagy pánikolva hanem normális hangerővel mert valóban nem értette az egészet, föleg azt nem lrtette, hogy miért állt össze Carlos Byakurannal.*
-Nem Souichironak hívnak? Nem gondoltam, hogy nevet változtattál Bunkó-san.
*Mondta meglepetten. Egyáltalán lehetséges ilyen nevek felvétele? Majd ő is nevet kell változtasson, ha valami menő eszébe jut, még a külsejét is megváltoztathatná.*
-Áh, tehát a régi emlékek hagyatékai továbbra is kellemes érzésekkel töltenek fel? Ez csodálatos. És melyikőtök volt a tanítvány?
*Megállt amikor Kryssz a csuklóját elkapva megállította attól, hogy elmenjen a kocsijához, így hát visszafordult és lenézett testvérére.*
-Hm?
*Figyelmesen végig hallgatta amit a húga mondani akart, majd komor arccal, megértve a lány érzéseit. Szabad kezével Kryssz állához nyúlt és megemelte azt, hogy a lány felnézzen rá.*
-Nem csak azért jöttem, hogy rád ijesszek. Azt is tudni akartam, hogy jól vagy és hogy nem szorulsz segítségre. A tény, hogy továbbra is a bátyádnak tartasz elég nekem, hogy boldoggá tegyen, nem kell úgy is tenned, mintha kedvelnél. – *Elengedte Krysszt, majd az erősebb szorítására is reagált egy gyengéd mosollyal.*
-Igen, tudom mire gondolsz húgi, szeretnéd ha többet pesztrálnálak, igaz? De őszintén nem kedvelem az itt lévő társaság bő nagy részét. Konkrétan senkit, tehát amiért maradnék az maximum te vagy.
*Mondta el a nyílvánvalót Roxynak*
-Várj!
*Kiszaladt Carlos után és még az ajtóban elkapta a csuklójánál fogva.*
-Most itt hagysz? Magamra hagytál miután megölted anyát, Orphen létrehozása után aki miatt ide jutottam, mikor feltámasztottak utána se láttalak csak most, és most is csak azért jöttél utánam hogy rám ilyesz? Legalább most…
*Torkán akadt a szó és meg szorította Carlos csuklóját.*
Szerintem a hangulatot azok hozzák meg, akik körbevesznek minket. Vagy nem kedvelsz innen senkit Sou-kun?
*Visszahúzta a székét a helyére, majd elfeküdt a pulton.*
-Én ital nélkül is élvezem a társaságotokat, olyan kellemes és baráti és dicséretre méltó a fejlődésetek is, amit elértetek. Mégha az visszafelé is sült el.
-Mily kegyetlen szavak egy testvértől.
*Mondta egy lágy mosollyal, majd ellökte magát a pulttól a lábával és nemes egyszerűséggel kisétált az ajtón.*
-Vigyázz a kártyára és csak olyasmire költsd a pénzedet, amire valóban szükséged van. Na pá húgi.
*Felelt csak ennyit Alucard-ra. Hiszen nem meglepő a tettei. A továbbiakban pedig a testvér párt hallgatta, igazából fél füllel hallgatta az eddigi beszélgetést is, csupán nem volt semmi hozzá fűzni valója. Kryssz már minden bizonnyal nem az aki volt, Carlos meg hát Carlos, nem igazán volt vele igazán szoros kapcsolata sosem*
*Itta ki a pohara tartalmát, majd kért egy újabb kört*
*Visza ült a helyére pultra könyökölt majd fejét megtámasztja tenyerébe. Nem tudta eldönteni, hogy erre hogyan is reagáljon. Le támadja testvérét és töltse ki rajta a frusztrációját vagy csak csendben üljön de egy dolgot tökéletesen észre vett. Amit Carlos mondott azt fájt neki és mivel Kryssz olyan akár a nyitott könyv ez tökéletesen észrevehető volt az arcán.*
-De mégsem mindegy…Nem gondoltam, hogy megint utánam jössz és akik itt vannak nem szivesen lopnám meg öket…a bankrabláshoz meg nincs meg az erőm és Exael úgyis tartozott nekem egyel amiért porrá törte elöző életemben az egyik karom.
*Majd fejét teljesen lefordította, hogy Carlos ne is lássa az arcát.*
-Téged meg utállak.*Mondta annak ellenére hogy feltámasztása óta másként gondol Byakuranra és Carlosra.*
*Elvéve kezét zsebre teszi őket és a pultnak dől háttal.*
-A pénzem egy részét elvetted kérés nélkül, beleértve a platinum kártyát, amit Zogratistól kaptam és ha ez még nem elég, még Exael kártyáját is elvetted, ennyire szemtelen nem lehetsz. Abban reménykedtem, hogy Orphennel elvesztetted minden rossz tulajdonságodat, de végül mégis csak gyerekes csínyeket követsz el. Mikor leszel végre érett gondolkodású?
*Sóhajtott.*
-De mindegy is, hogy érzed magad?
-Óh, most hogy említed, Alucardal is remek kapcsolatot alakítottam ki az évek alatt. Saját szervezete van és még a világok között járkálva is bohóckodik legjobb barátja kíséretében. Bolondos páros, de imádnivalóak és tényleg szórakoztató nézni, ahogy folyamatosan meghalnak és visszatérnek az életbe, még ha morbidul is hangzik.
*Mondta elnevetve a végét, végül pedig megállt a széken való forgolódással és szédelegve a fejét mozgatta, a szemeivel együtt, próbálva megtalálni az egyensúlyt. Kicsit túl sokat forgott…*
*Sóhajtott egyet és kicsit megnyugodott, hogy próbálkozni lessz értelme.*
-Igazat? Miről?
*Ugyan nem értette de a rendőri megjelenés miatt feszültségét oldotta a fivére simogatása. Legbelül jólesett a bátya érintése de még mindíg dacolt nem csak vele hanem az érzés ellen is.*
-Hagyj már, összekócolsz.
*Mondta puffogva, cica füles sapkáját levette és haját megigazította makd a sapkát vissza húzta a fejére.* Ha talán lábon lőném azzal lelassítható….*Gondolta mikor rájött, hogy Carlos gondolatolvasó de amit nem rég szívott el mentás, nyugtatót cigit, az miatt nem akadt ki.*
-Még hogy van értelme ellenálni, talán ha épp elvesztetted a gondolatolvasó képességet, talán akkor.
*Mondta el Roxynak a véleményét, hogy nincs ezzel gond, és Ő elfogadja Alastor nézeteit, valamint Roxyét is, csupán Alastor próbálkozásain jókat szokott derülni*