Az ország távolabbi részébe szeretnél eljutni? A külvárosi vasútállomásról ez lehetséges bármikor! Innen könnyen eljuthatsz bárhová, a vonatok szerelmesei pedig sok érdekes mozdonnyal, utas- és teherszállító vagonnal találkozhatnak, melyek néha modern, néha igazán retro hangulatvilágot adnak az állomásnak. És ne feledjétek: Földmunka előtti napon érdemes vonatokkal álmodni, mert a vasút álom ás.
Ja és a vonat nem vár… csak az utas.
Vasútállomás
(updated )
Published by
*Sóhajt egyet, hiszen ezekszerint a semmiért jöttek el, és kell elviselnie az embereket maga körül.*
*Rendkivül csalódott lett, úgyhogy elő is vette a fülesét, és a kocsi falának dőlve nekiállt kifelé bámulni az ablakon, miközben az elmentett punk-rock zene válogatásából hallgatott random kevert listát, szinte teljesen figyelmen kivül hagyva, hogy Catelyn is ott van egyébként vele. Azonban pár másodpercen belül lejátszódik a szeme előtt, hogy Hayanét is elveszitette, anélkül, hogy megmenthette volna, és ha már adott az élet egy másik kishúgot neki, akkor jobban vigyázhatna rá. Kiveszi a fülest, és visszafordul a lányhoz.*
*Szusszan egyet, mert nagyon nem akar erről beszélni, még Rennek sem mondta el, bár ő valószinűleg tudja, ha egy picit figyelmes. Catelynben viszont próbál megbizni, ám ettől nem lesz kevésbé nehéz a helyzet.*
*Azzal a lány telefonja felé tartja a kezét, ami egy picit megrezeg, de nem mozdul meg.*
– Jó, nyilván az sem normális, aki ezt az életet boldogsának nevezi, de kicsit sokszor úgy gondolom, hogy túlzás, hogy mennyire negativan állsz úgy… mindenhez? Ja, mindenhez.
[Egyből kiszúrja Hayaton azt az unott képet, amit sajnos elég sűrűn látnia kell mostanában.]
– Nem hiszed, hogy lesz értelme, és csak random rángattalak el, igaz?
[Előveszi a telefonját, és keresgél rajta, majd a megtalált képet megnyitva átadja a telefonját, amin egy laikus számára csak egy fém darab látszódik, amelyet valami modern technológiával egy vastag kőzetfal mögött sikerült lencsevégre kapni.]
– Ez, amit gondolok, ugye? A markolat, amiről a szkeccs van a szobádban a számitógép mellett.
[Visszahúzza a telefonját, mielőtt Hayato jobban lecsaphatna rá.]
– Kegyetlenül sokat fizettem ezért az információért, úgyhogy jó lesz, ha kicsit összeszeded a sejhajod, és mutatsz végre valami pozitivitást is, mert nélkülem ugyan nem tudod meg, hogy hol van.
– Miért, van okom talán nem annak lenni?
[Átveszi a szendvicset, majd kettétöri, és a felét visszaaadja Catelynnek. Alapból lehet mogorva, és utálja a világot, ahogy van, de ettől nem lett rosszabb a viselkedése vele közel állókkal szemben. Vagy, legalábbis próbál úgy viselkedni, hogy ne ez legyen a véleményük.
Amióra ilyen összeverbuválódott fiktív családként élnek Kylo Renékkel, Hayato hangulatára valami nagyon rányomta a bélyegét, amit igazából ő maga tud is, de sosem beszél róla. Hallotta a többieket agyalni ennek hátterén, mely során mindig azt hozzák le konklúziónak, hogy képtelen megszokni, hogy családban éljen, azután, hogy már gyermek korában elveszítette a szüleit, valamint a velük járó családi élet létezését is. Tény és való, hogy nem segített sokat Hayato személyiségének válságán sokszor, hogy helyt kell állnia abban a családtagi szerepben is, amelyhez nem volt lehetősége hozzászokni. Abból a szempontból irigyli Catelyint, hogy bár régóra ő is egyedül élt, mielőtt egy helyre költöztek, a lány sokkal gördülékenyebben veszi hozzá képest a családon belüli problémákat, még a vele kapcsolatosakat is sokkal higgadtabban kezeli, mint Hayato bármikor is tudta.]
– És amúgy miért is akarunk mi a barlangokhoz menni? Kellően sötétet otthon is tudtam volna csinálni, ha leengedem a redőnyöket.
[Kérdi picit unott hangon. A problémája nem is azzal van, hogy ki kellett otthonról jönnie, sőt nem is az egész programmal, hanem hogy semmi értelmes indoklást nem kapott, így megvan győződve róla, hogy ennek az egésznek megint semmi értelme nem lesz számára.]
[Végignézi az előbbi jelenetet, de már igazán meg sem lepődik rajta, hiszen Hayato rendszeresen így viselkedik, bárhova is mennek. Amennyire nem hatotta mega többi dolog, az, hogy még ki is ütött egy embert, az már azért túl ment a megszokott dolgain, így azért tesz egy megjegyzést.]
– Komolyan ki kellett ütnöd azt az embert? Nem csinált semmi rosszat, még csak ide sem ért, nem hogy még rád támadt volna. Néha annyira túlzásokba vagy képes esni.
[Azért azt csak pozitívumnak éli meg, hogy amúgy tényleg nem indultak volna el mostanában, így nem is hányja Hayato szemére, hogy magát a járművet ettől függetlenül engedély nélkül „kötötte el”. Próbál Hayato számár nyugodtabb körülményeket teremteni, de úgy néz ki, a srácra tényleg ráférne nem kevés terápia, hogy rendben legyen. Sokat gondolkozik azon, hogy amikor megismerkedtek, Hayatonak egyáltalán nem voltak dühkezelési problémái, most olyan az egész srác, mintha folyamatosan túltöltene az idegrendszere, és azonnal túlreagál minden szituáció, ami a nyugalmát megzavarhatná. Úgy gondolja Catelyn, hogy lehet igazat mond Ren, hogy nagyon megsínyli Hayato azt a folytonos egyedüllétet, amit otthon produkál, illetve azt is, hogy bár kérdés nélkül elhagyja a házat bármikor, akkor is csak az undor látszik rajta, hogyha emberek közé kell mennie. Sokszor gondolkozott már ezen, de egyszerűen nem jön rá, hogy mikor ment el Hayato személyisége ebbe az irányba, ráadásul ennyire rövid idő alatt.]
– Nem hoztam ételt, de még a táskámban maradt a tegnapi szendvicsem.
[Feláll az ülésről, és a felettük lévő táska tartóról levesz egy fekete-fehér kockás táskát, amelyben egy keveset turkálva megtalálja a szendvicset, amit mondott, és odanyújtja Hayatonak, majd visszarakja a táskát a tartóra, és elfoglalja ismét a helyét.]
– Egyszer azért remélem kinyögöd, hogy miért vagy ennyire hisztis újabban.
– Hát, én el nem engedem ezt mostmár!
[Elkezd gyorsulni a vonat, és teljesen maguk mögött hagyják az állomást, a mozdonyvezetővel együtt. Az emberek egyre jobban sikongatni és kiabálni kezdenek, amely kellően elkezdi Hayatot idegesíteni, ezért hangját felemelve szól az utasokra.]
– Nem tudnátok csöndben maradni? Elveszitek az ember maradék hangulatát is az egészhez.
[Az emberek ijedtükben csendben maradnak. Kezd egy pillanatra feszült lenni a légkör, mire az egyikük felugrik, és Hayato felé lép kettőt.]
– Eszednél vagy?! Elindult a vonat mozdonyvezető nélkül, te meg itt játszod a menőlegényt az utasoknak?!
[Hayato továbbra sem kel fel az ülésből, viszont a fickó feje irányába emeli a kezét, mire az eszméletlenül összecsuklik.]
– Egyéb hozzáfűznivalója bárkinek?
[Néz körbe az embereken, akiken látszik, hogy a sokktól megszólalni sem mernek. Van, aki idegesen bámul kifelé, vannak akik inkább a telefonjuk mögé bújnak, csak nehogy bármi problémát okozzanak a jelenlétükkel.]
– Pontosan így gondoltam.
[Azzal visszafordul Catelyn felé.]
– Van valami kaja legalább nálad?
[Hayato sokszor éhezik meg stresszhelyzetben, márpedig a tény, hogy ennyit kellett várakozniuk az „elindulásra”, kellő módon felmérgelte ahhoz, hogy annak lehessen nyilvánítani.]
– Na már! Lehetnél egy kicsit optimistább is néha!
[Válaszolta, bár tisztában volt vele teljesen, hogy Hayato mennyire utálja a tömegközlekedést bármilyen formában is. Pontosan ezért kérte, hogy használják, hiszen ezt a jeget valahogy meg kéne törni szerinte. Hayato mostanában egyre befelé fordulóbb lett, sokszor még Catelyn is megéri kirángatni otthonról, pedig nagyobb hatással tud rá lenni a „szüleiknél” is.
– Látod, már el is indultunk!
[Majd ebben a pillanatban meglátja Hayato kezét.]
– Te kajakra elloptad a vonatot?!
[Erre a megszólalásra több ember is felkapta a fejét, viszont kellően értelmetlen ahhoz, hogy csak a lányt nézzék idiótának miatta. Ám ez a dolog gyorsan felfejlődött értelmezhető szintre, ugyanis az utasoknak feltünt a vonat után rohadó mozdonyvezető, így hirtelen pánik alakult ki a kocsiban.]
– Hoppá. Talán ezt kár volt hangosan kimondanom?
[Visszaül az ülésére, mintha mi sem történt volna.]
[Hayato kissé magát feszengve érezve ült az egyik vasúti szerelvény egyik fülkéjében. Vele szembe mostohahúga, akin nem igazán volt ez a stressz észrevehető. Már lassan tíz perce el kellett volna hagynia a vonatnak az állomást, ám ez szokás szerint nem történt meg.]
– Ez a szolgáltatás egy káosz. – mondta Hayato – Még a vonat vezetője is három helyiséggel odébb kávézik éppen.
[Miután kezdte teljesen elveszíteni türelmét a helyzetet illetően, szimplán lehunyta a szemét, minthacsak szundítani készülne, ám ekkor a vonat elindult. Hayato nem reagált rá, ugyanis valójában ő maga indította el. Korábban is fordult már elő, hogy az Erő segítségével elindított kisebb járművet, ám konkrétan ilyenre még nem volt példa. Az emberek körülöttük nem is sejtenek ebből semmit, hiszen az egyetlen árulkodó jel a kéztartása, amelyet a combjai takarásában az ablak mellett tartott.]
– Na végre! Ítéletnapig is várhattunk volna.