Mivel ehhez a helyszínhez nem tudok mit írni, úgyhogy helyette olvassátok el a kedvenc rendőrvicceimet:
– Min veszekszik négy rendőr, mielőtt beszállnak az autóba?
– Hogy melyikük üljön az ablak mellé.
A rendőrök horgásznak munkaidőben a közeli tónál. Mikor észreveszik, hogy közeleg a főkapitány autója, beugranak a vízbe.
– Te Józsi, mit csináljunk? – kérdi az egyik.
– Bukjunk le!
– Oké! – majd elkiáltja magát – Főnök, itt vagyunk!
A rendőr a negatív számokat tanítja a fiának.
– Na fiam, ha hárman ültünk a rendőrautóban, és ebből öten kiszáltunk, akkor hány rendőrnek kell beülnie ahhoz, hogy ne legyen az autóban senki?
[Azzal elővesz egy ütött-kopott fényképet, amin maga Sztálin látható egy családi vacsoránál, körülötte fiatal felnőttek és gyerekek, viszont idősebbek egyátalán nem láthatóak.]
[Igazából elgondolkozik a hamburgeren, és egy kicsit tovább gondolván a történetet eszébe jut egy világmegváltó ötlet.]
[Nyújtja a kezét Ameri felé, és kivételesen tényleg csak üzleti ajánlatot tesz, nincs sumákság mögötte.
Figyelj ide, haver. Amerikában a gazdasági ellenséget nem rakétával oldjuk meg. Mi versenyzünk. Versenyzünk, piacot építünk, hamburgert sütünk, aztán, ha még mindig problémás az illető akkor jön a rakéta. Ez a sorrend. Szabadság, kapitalizmus, boom.
*Mondtam és egyből utána a mályvacukrot betömöm a pofámba és kólával nyomtatom le, úgy nézek ki végig mint egy kipukkadni készülő hörcsög, de sikeresen lenyelem, majd mint az anakondáknál, így félúton a torkomnál elidőzik a gombóc, de nem zavartatom magam vele, majd lecsúszik… Azért mondjuk kiiszom az egész kólát, hogy lenyomja, ami végül be is jön, mert sikeresen lecsúszik a torkomon a gombócba sűrűsödött mályvacukor*
Kimi Raikkonen? Az az ember nem diktátor, az egy életérzés. Olyan gyorsan dönt, mint ahogy én lövök. Ami azért nem kisszó.
*Rá nézek a matricára, hát nem tagadom, belőlem pont az váltotta ki az ölelést. Egy ilye aranyos kisfiú megérdemli a szeretet minden formáját…*
Ja, valóban, elrettentő matrica…
*Csak azért mondtam ezt, hogy ne bántsam meg az érzéseit*
Kösz a pillecukrot, majd viszonzom egy amerikai hamburgerrel
*Vált át Byakuran ezzel az egy „nagyon jól irányzott” kérdéssel Plato-i magaslatokba, és hirtelen legalább annyi scenario végigfut a fején, mint az én fejemen, ahogy ezeket a sorokat gépelem. Vajon ha kiskorú ember vált az automatává, akkor kit kell hivjak most? A kommandósokat? A volt köztársasági elnököt? Vagy szimplán jelentsük fel ezt az amcsi fickót, mielőtt trapézzá változik?*
*Kavarodik bele teljesen a saját mondanivalójába, de reménykedik benne, hogy azért kap némi választ, hogy mit csináljon azzal az egy konkurenciájával a piacon, aki nagyon bassza a csőrét.
Monológja végeztével ad egy ökölpacsit az automatának (tényleg, nem csak belever egyet ököllel, hanem rendesen brofistet kap a gép), majd az neki is kiad egy üveggel.*
*Őszinte leszek gyerekek, azt se vettem észre, hogy a vércukor szintem leesett, amikor a nem nekem szánt golyók felém vették az irányt.*
Óh hát mégis hiányzik nektek apuci? Na gyertek ide
*De ekkor jön akrobatikus mutatvánnyal a megmentő fehér lovag, kevésbé szőke, mint a lova, és megmenti a napot a golyószedésével*
Amúgy beszarsz, de régen én is sportolásra használtam a puskagolyókat, mondjuk inkább az edző típus vagyok és nem az aki fut a golyók előtt.
*Mondtam szélesen mosolyogva rá, majd belemarkoltam rendesen abba a pillecukros zacskóba*
Hát te fiú, a vércukorszint sosincs a helyén így ezer év után, de tudod kólával lehet kordában tartani, olyan igazi coca colával.
*Körbenézek itt a rendőrségen, aztán az egyik italautomatához odabattyogok és megölelem, mert ezek azok az öleléssel fizetős kólás automaták és nem a pénzel fizetős*
Hát amerikában nincs ilyen luxus, bár mostanában már olyan anime is van ahol egy vending machine ként isekaiolodnak az emberek, szóval nem is csodálom, hogy ezeket is ölelgetni kell, hogy adjanak valamit
*Vonogattam a vállamat, aztán kikérek magamnak egy kólát, olyan hazafias feketét, amitől a golyóim is helyükre kerülnek, mindegy melyik értelemben, mert mindenképp igaz*
[A kiszedett golyókat feltölti némi energiával, és úgymond egy pöccintéssel útnak engedi őket sokkal nagyobb sebességgel, mint amivel a fegyvert hagyták el.]
[Azzal ellövi őket, de nem a zsaruk, hanem Ken felé.]
[Nem sokszor látni Byakurant futni, de lesprinteli a golyók sebességét, és menetközben összeszedi őket. Amikor Kent is utoléri, megáll mellette, miután felugrott, és fordult egyet 900 fokos fordulatot a levegőben]
-Téged ismerlek! Vagyis nem közvetlen téged, de egy rakás hozzád nagyon hasonló figura szaladgál, és mindnek Ken a neve. Milyenek is voltak… Nővérke-n, Kaneki Ken, Obi-wan Ken-obi, és még szerintem reggelig sorolhatnánk. Mi szél hozott titeket erre, amerre még a Badár sem jár?
[Elővesz egy zacskó mályvacukrot, és megkinálja Kent vele]
*Miután a lövöldözéssel végeztem és pár zsaru a seggem mögött próbálnak letartoztatni, folyamatosan kapnak 1-2 golyót, amíg rájönnek, hogy a szabadságomért én harcolok. És az sem ér semmit, ha lyukakat lőnek belém, mert nincs gyengém, ami miatt legyűrnének, a lyukak amiket ők lőttek belém konkrétan azonnal begyógyulnak és a golyók a földre pattannak a húsomból. Ekkor jön oda az egyik ipse, fehér haj, bájos mosoly, vagy vigyor, ki minek nevezi, aztán azok a szemek… Látom benne a szabadság szellemét*
*Mondtam rá vigyorogva, majd elteszem a fegyvert a mini fegyvertartó átkomba.*
*Ezzel faképnél hagyom a fakabátokat*
[Kivételesen a szokásos maffiavezéri öltözete helyett, valami szokványos, nadrág + zenekaros póló + szakadt felsőben viszik az egyik cella felé a rendőrök, de mehgallja a lövöldözést, és felcsillan a szeme, hogy végre valami történés is van, mármint azon kivül, hogy pár hetente elkapatja magát, mert unatkozik. Elengedik a rendőrök, ugyanis Polgár Jenő Úrként gyakorlatilag a főnökük. Odasétál az elpusztult kolegához, megnézi, hogy biztosan meghalt-e.]
– Hallod koma, kellenek még ezek a golyók, amik a fickóban kötöttek ki? Elvinném a kislányomnak gyöngyfűzéshez.
[Elkezdi kiszedni belőle a töltények maradványait a szokásos vigyorral az arcán, majd levonja a konklúziót, mikor végzett.]
– Akkor már csak egy kislányt kell örökbefogadni hozzá.
[Oda szól az egyik arra sétáló rendőrnek.]
– Nyomozó, itt van még az a lány, akit behoztak kihallgatni, mert találkozott a trapézzal?
[A rendőr lehajtott fejjel bólogat.]
– Jó, akkor örökbefogadom. Ki az apja? Kártéritem anyagilag a lányáért cserébe.
– Sasuke Uchiha, uram.
[Byakuran egy pillanatra pislog, majd visszatér a mosolya az arcára.]
– A normális, vagy a rosszul megrajzolt?
– A normális.
– Akkor megtarthatja, az kevésbé közveszélyes, mint a másik.
*Épp csak megérkeztem bedobni valamit a Cop-Ken bátyámnak, amikor láttam, hogy valami satnya krapekot elkapott egy másik stukkeres rabruha divatot követő faszi, há mondom*
*Kaptam elő az AK47-est és úgy soroztam meg vele, hogy csak a szentlélek védte meg az előtte lévő „túszt” a golyóim elől, amúgy fogalmam sincs hogy sikerült mindegyik golyót pont egy helyre soroznom, de lehet csak a szabadság miatt történt úgy ahogy*
*Hát most mit hazudjak, az én balfaszságom volt, hogy nem találtam el, ő nem tehet róla, bár a szerszám a zsebében az csábítóan fénylik a villódzó vörös fényben, szóval azért azt még meglövöm, persze a golyó lepattan róla és az is belelandol a már nem életben lévő figurába*
A szirénák élesen vijjogtak a folyosón, a villogó piros fények a falakra vetültek, miközben én épp egy meghibásodott biztosítéktáblát próbáltam rendbe hozni. Mielőtt lehajthattam volna a fedelet, egy árny mozdult mögöttem, majd hirtelen valaki durván megragadta a vállam, és hideg fémet éreztem a tarkómon.
– Egy mozdulat, és kinyírlak.
Lassan felemeltem a kezem, a fogó még mindig az ujjaim között.
– Hé, nyugi… csak a karbantartó vagyok – szólaltam meg nyugodtan, mintha csak egy ideges főnök állt volna mögöttem.
A rab zihált, a hangjában kétségbeesés vibrált.
– Kussolj és indulj előre. Te leszel a biztosítékom, amíg kijutok innen!
– Rendben – válaszoltam halkan, és elindultam. Nem próbáltam meg hősködni, nem rántottam ki a csavarhúzót a zsebemből. Csak haladtam előre a villódzó fények között, míg ő a hátam mögött lépkedett.
Belül persze számoltam: lépések, fordulók, ajtók. Nem azért, hogy elszökjek… csak hogy tudjam, merre kell majd visszajönnöm, ha ennek az egésznek vége lesz.
-Tehát a börtön koszt, mi? Megértem mire gondolsz, én is szívesebben járok le oda kajálni.
*Bár a cél teljesen más, de végülis nem hazudik ebben az egyben. Amikor Solo elindul be az épületbe, csak utána néz egy félmosollyal*
-Emiatt ne aggódj, nagyon válogatós vagyok a nők terén, lehet bármilyen szexi vagy bájos a külső, ha nem felel meg a többi feltételemnek, lehetetlen elcsábítania. Mellesleg feminista vagyok.
*Gender equality for life, egy démon senkivel sem kivételez.*
-Köszönöm a tanácsaidat és a segítségedet Ben, legközelebbi viszontlátásra.
*Ezzel előhúzott zsebéből egy slusszkulcsot az egyik rendőrkocsihoz, ami a parkolóban volt és kisajátította. Még annak ellenére is, hogy nem egy igazi járőr, ez a kocsis megoldás elég praktikus, hogy ráijesszen a húgára, ha találkozik vele.*
-Ha elfogadsz egy tippet az öregektől, soha ne egyél a kapitányság étkezdéjében. Hulladék, ahogy van. A börtönkoszt sokkal jobb, mivel „emberségesen kell bánni velük”. Mi sörrel szoktuk a heti őröket lefizetni, hogy bejárhassunk oda kajálni.
[Elnyomja a csikket, és visszaindul befelé az épületbe.]
-És ne engedd elcsábítani magad a pénzügyes lányok által, mert még a végén az ő számlájukon köt ki a fizetésed.
[Mondja ezt olyan természetességgel, mintha ez már ilyen évek alatt kitapasztalt szokás lenne.]
-Huh, kolléga?
*Fordult meg hirtelen a hangra, így vette észre a dohányzó Rent a falnál állva*
-Óh, igen, igen. Köszönöm Benjamin Solo osztályvezető, Carlos Ikari az új járőr, ahogy azt már tudja.
*Hát mivel visszatérő vendég lesz, ennyi hazugság belefér, talán még komolyan is fogja venni ezt a dolgot és tényleg beáll rendőrnek, bár valószínűleg csak haszonszerzésből, aligha fogják érdekelni a bűntények, bár ez remek lecke lesz majd, ha összefut a húgával… A zsebtolvaj kishúginak kifér a büntetés.*
-Még egyszer köszönöm.
XD IMÁDOM
– Hé, Kolléga!
[Szól Carlos után, ahogy az kifelé próbálja venni útját a rendőrségről. Ebben a szettben állt a falnál, az épületen kívül, éppen dohányzott.]
– Nem láttalak még errefelé, gondolom te vagy az új járőr, akiről a többiek beszéltek, hogy a héten érkezik.
[Közelebb lép Carloshoz, és kezet nyújt felé.]
– Benjamin Solo. A bűncselekmény felderítésért felelős osztályt vezetem. Átvetted a beosztásod már?
[Remészetesen nagyon jól tudja, kivel van dolga, és azt is, hogy Carlos is tudja, hogy ki ő, csupán falaz neki, hogy ez az identitása megmaradhasson.]
*Kiéli démonlétét és ahogy halad közelebb a rendőrség főépületéhez, úgy apró lángokkal leégeti magáról a ruhát és egy rendőr ruha váltja fel azt, amivel könnyedén elkerülheti más rendőrök figyelmét. Ezzel az álcával jut el egészen a börtön részlegig, ahol a bűnözőket tartják fogva. Óh, ez egy fenséges lakoma lesz Carlos szemével nézve, ha csak arra gondol, hogy napi egy ember megevésével milyen jól lakhat, ez lesz számára a legjobb gyorsétterem.*
-Bon appétit ♪
*Be teleportálja magát az egyik magáncellába, ahol csak egy ember tartózkodott. Innentől pedig mindenki tudja, hogy az az ember Carlos gyomrát bővítette a húsával. – Miért hangzik ez perverzül? Fúj inkább nem gondolok rá. – Miután elfogyasztotta az embert, kiteleportál a helyiségből és folytatja útját, immár jóllakottan.*