Bár a belvárosban a Paradise szinte monopóliummá tette az itallal kapcsolatos szórakoztatás lehetőségét, a város külső részén még található egy régi stílusú kocsma, melyet igen csak forgalmasnak mondhatunk, mivel az egész régióra ő az egyetlen ilyen szolgáltatás jelen pillanatban. A közele múltban egy B. G. nevű vállalkozó felvásárolni kívánta az üzletet, de annak tulaja nem kívánta eladni a kocsmát, melyek korábban a – városban szintén ismeretes válallalkozó – Donald nevű barátjától vásárolt korábban. Gyere, és guríts le egy pár poharat nálunk, amég a hallásod Római Katolikussá nem válik.
Fogyasszatok felelősséggel!
https://veralkoholszint.hu/
*A levegő megfagyott, de nem azért, mert Andrea itt van, hanem mert megérkezett Roxy és maga a levegő sem jutott elég oxigénhez a hirtelen meglepetéstől, ezért fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, mielőtt az oxigén újra visszatért és melegséget hozhatott volna, hogy azért senki ne haljon meg. Finom és halk léptekkel közeledik a pult felé, ahol kihúzza az egyik széket és ráül. Széles mosolya pedig tündöklően ragyog a polcon lévő italos üvegek tükröződéseiben.*
-Helló mindenki.
*A hősök mindig elkésnek… Most is ez történt, ha Roxyt kérdezitek, a legjobb dolgokról megint lemaradt. Azonban nem kell elkeseredni, Roxy továbbra is boldogságot hoz mindenki életébe, akiéből kimaradt ez az érzés.*
-Egy csésze meleg tejet szeretnék, ha szabad.
*Na meg ha ingyen van, az a tuti, mert Roxynak jelenleg nincs pénze.*
*A hideg nyári esőcseppek áztatták Andreas kabátját, majd a szél fütyülve süvít a fák között. A dhamphir mélyen sóhajtva pillantotta meg a halványan pislákoló fényt a távolban. A kocsma homályos ablakain keresztül meleg fény szűrődött ki, ígéretes menedék. Belépve a kocsma ajtón, Andreas lerázta kabátját és végig mérte a helyiséget. A levegő tele volt sült húsok, és alkohol illatával.Andreas a pult felé vette az irányt, ahol egy nőt pillantott meg elegáns öltözékben.*
-Egy pohár bort, jó asszony.
*Szólalt meg a dhamphir, de határozottan.*
*Kiveszi a füléből a fülhallgatót, mikor Andrea meghúzza a zakója ujját, majd miután elmondta amit akart, készséggel reagál rá, a maga sajátos, határozott stílusában.*
– Ellenben, kisasszony, őn annál inkább annak tűnik.
*Megvondja a vállát, majd egy nagyon enyhe mosolyt elejt.*
– Viszont kétség kívül egyéniség, ami tetszik, és szerintem értékelendő.
*Nem kertel a véleményét illetően, nem igazán az ő stílusa lenne a dolog.*
– A kocsim egy perc, és itt lesz, szóval már nincs értelme visszamennem, de ha szerencsénk van, nem utoljára láttuk egymást.
*Ahogy ezt kimondta, már be is kanyarodott az autó a sarkon, és pár pillanat múlva megállt előttük.*
– További szép estét!
*Azzal beszáll a gépjárműbe, és elhajtanak a sofőrrel.*
– De…
[Szólalna meg, de addigra már a férfi nincs is bent az épületben. Kinéz az ablakon, és látja, hogy még ott áll, amivel egy pillanatra azért elgondolkozik azon, hogy lehet ő reagálta túl a dolgot. Látja, hogy tekintélyes borravalót kapott a reakciója ellenére, és nem érti. Nem érti egyszerűen, hogy mi a franc van ezzel az emberrel, számára szürreálisan normálisnak látszik, és egyszerűen nem tudja hova tenni, főleg, hogy ha már üzlet tulajdonos, egy bunkó sznobnak kéne lennie, mint az összes többinek.]
– Fasz van ezzel…?
[Kinéz ismét az ablakon, és a fickó még mindig ott áll. Agyal egy darabig, majd fogja magát, és kimegy hozzá, leszarva azt a maradék egy vendéget, aki az ezalatt eltelt idő alatt még nem szédelgett ki a kocsmából. Oda áll mellé, és megrángatja az öltönye ujját.]
– Hé, te barom. Sajnálom, talán még se vagy akkora pöcs, mint gondoltam. Gyere vissza, megfázol idekint az esőben.
*Végighallgatja döbbenten ezt a kirohanást, de mivel úgy gondolja nem tett igazán semmi rosszat a kérdésével, nem reagál rá negatívan. Miután a nő befejezte a monológját, kortyolt egyet az italába, majd felállt a pulttól és nyújtózott egyet.*
– Nem nyomoztam kegyed után. Szimplán az a drogéria az én tulajdonom, és ismerem a termékeit, hiszen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne a legminőségibb kínálattal rendelkezzek, ha a versenytársakkal tartani szeretném a tempót. Ha gondolja hozok magának egy üveggel legközelebb, persze, csak ha elfogadja tőlem.
*Megigazítja az öltönyét, majd küld egy sms-t a sofőrjének, és úgy dönt az érkezéséig tartó időt inkább a kocsma előtt tölti el.*
– Örvendtem a szerencsének Ms. Andrea. Remélem beválik a munkahely Önnek.
*Azzal lerak a pultra egy az indokoltnál nagyobb összeget, majd mire Andrea a visszajárót kiszámolhatná, már bent sincs az épületben. Kint szemerkél az eső, de nem bánja, igazából az eső sosem zavarta, hisz a természet rendje, hogy néha esik. Egyik fülébe fülhallgatót rak, majd elindít egy Yungblud lejátszási listát, hiszen épp hozzá jött meg a kedve, majd csendben várja a fuvarját, hogy megérkezzen*
[Na ezen a ponton már nem tudja értelmezni ezt a fickót, besokallt]
– Mi a fasz ember?! Bejössz baszdmeg a kocsmába öltönyben, aztán úgy csinálsz, mint aki mindenhez IS ért, geci?!
[Néz Zekere egy pár pillanatig, majd leesik neki a tantusz, hogy mi zajlik itt.]
-Tuti nyomozol utánam, de annál többnek tűnik az eszed, minthogy ilyen átlátszóan tegyed, ha akarsz tőlem valamit… Ki küldött? Az exem? Kiherélem azt a tetvet, csak kerüljön még élve a kezem közé. És ha nem szálsz le rólam téged is! Istenem gec, már a kurva drogériába nem mehet el az ember tőletek, anélkül hogy valaki figyelné? Mi a faszom van már itt baszdmeg…
*A válasz stílusán egy pillanatra meglepődik, de nem csinál belőle problémát, vannak, akiknek nem elsődleges az elegancia. Ami viszont szimpatikus neki, hogy Andrea szimplán „jó csajnak” titulálta magát, szóval valahol az önértékelése azért rendben van. Ahogy visszaért a poharakkal, egy újabb kortyot hörpintett a poharából, aminek így már körülbelül a fele hiányzott.*
– Zeke. *Majd tart egy pillanatnyi hatásszünetet, és úgy adja hozzá családnevét, melyről senki nem tudja, hogy igazi, vagy csupán utólag felvett.* – Morningstar.
*Mikor Andrea végzett a mosogatással, és egy pillanatra felér fordul, feltesz neki egy kérdést, amely foglalkoztatja már azóta, hogy az előbb elhaladt a nő mellette.*
– A parfümje Yves Saint Laurent, Black Opium Over Red, igaz? Igazi előkelő hölgyekhez való illat, csak szerintem kicsit túlárazták.
– Fasz se tudja.
[Válaszolja még a zenére feltett kérdésre, és esze ágában sincs megnéznie ilyen lényegtelen információt. Különben is, ha annyira érdekli, akkor ott a telefon, amit az előbb nyomkodott, nézze meg a Shazammal, gondolja magában.]
– Andrea vagyok. Remélhetőleg mostantól én leszek a pultos, hacsak el nem utasítanak, mert felrúgom valamelyik gyökeret, amelyik szexuális megjegyzéseket tesz, csak azért, mert jó csaj vagyok.
[Mikor a társaság távozik, úgy érzi innentől sinen lesz, ezek az alakok tűntek még egyedül problémásnak, a másik kettő, meg ez az öltönyös faszi nem tűnik vészesnek. Kimegy, összeszedi utánuk a poharakat, és visszahozza, hogy elmossa őket. Szerencsére nem hagytak nagy kupit maguk után, így nem kell expresz takarítást eszközölnie, hogy azért a hely színvonala ne csökkenjen a takarító megérkezéséig sem. Neki is lát a dolgát végezni, nem is foglalkozik Zeke-kel, nem azért fizetik, hogy bárkivel komázzon, aki megjelenik itt, csak hogy töltse az italt, ha valaki kér, és rendet tegyen utánuk.]
-Néha egy üzletembernek is kell a kikapcsolódás. A magázódás pedig magától értetődő, hiszen még nem ismerjük egymást.
*Belekortyol az italába, amely nagyon hasonlít a legutóbbi itt fogyasztottra, ám egy picit több citrom került bele, mint kellene, de nem reklamálja meg, betudja annak, hogy még egy új hölgy áll a pultban, aki nem annyira gyakorlott ezeknek a keverésében. Ekkor megszólal egy másik szám a rádióban, amelyet ugyan csak épp, hogy észrevesz, de úgy emlékszik, már hallotta ezt is a közelmúltban.*
– Elnézést, ez a szám… Sound of Legend… Maniac talán? Jól sejtem?
*Reményei szerint Andrea megnézi majd a számítógépen, amire a hangrendszer van kötve.A többi férfival ellentétben nem bámulja meg, sőt szinte meg sem nézi a pultos hölgyet, vagy legalább is úgy tűnik. Zeke sok apróságot észrevesz másokkal kapcsolatban, anélkül, hogy különösebb figyelem látszódna rajta. Ez is egyfajta „képessége”, amelyet sokan nem értenek, de igazán mesterien képes űzni. Ekkor a három fős asztaltársaság, akik már többet fogyasztottak a kelleténél fizetnek a kasszánál, és távoznak. Így már csak három vendég maradt vele együtt, amelyből sejti, hogy amúgy záróra előtt nem sokkal érkezhetett, hiszen utolsó pillanatban jött az ötlete, hogy meglátogatja a helyet.*
[Mikor meghallja, hogy valaki magázza, egyenesen feláll a hátán a szőr, hogy már megint valami sznob került ide, és most itt fog kellemetlenkedni neki. Mivel azonban ez a dolga, végignézi az italokat, és ellenőrzi van-e amit a férfi kért. Leveszi a konyakot a polcról, és felé fordul vele, amikor meglátja, hogy egy egészen kellemes megjelenésű alak ül vele szemben, ami nem kicsit meglepte.]
– Nem tudom, hogy ez volt-e a múltkori italodban, de ahogy elnéztem, most csak ez van, szóval ebből tudok adni.
[Nekiáll kitölteni az italt Zekenek, miközben valahol megnyugszik, hogy ez a pasas nem igazán tűnik annak, mint akivel sok probléma lesz. Ellenben nem érti, hogy miért jön valaki kocsmába öltönyben. Miután kész az ital, elé teszi a pultra, ekkor veszi jobban szemügyre, és el kell ismernie magában, az első gondolatai abszolút nem voltak helytállóak.]
– Megleptél a magázódással, de úgy látom, te szimplán egy ilyen jelenség vagy. Mit keres egy ilyen ember egy ilyen lebujban, mint ez? Ilyen emberek között…
[Mutat körbe a rajta kívül még ott lévő öt vendégre, akikből három már nagyon részeg, kettő pedig még talán nem dőlne el, ha egyenes vonalon kellene végigsétálnia.]
*Megáll a kocsma előtt az egyik autója, amelynek most kivételesen az anyósüléséről száll ki. Még utolsó szóként odaszól az alkalmazottjának a sofőr ülésben, hogy majd csörög neki, ha végzett. Zeke sosem vezet, hogyha iszik, ezért ezek az egyetlen ritka alkalmak, amikor a másik oldalt kell kiszállnia az autójából. A szokásos öltönyben megjelenéséről ez esetben sem mondott le, így a szokásos eleganciájával lép be a kocsmába.
– Szép jóestét mindenkinek!
*Végigsétál a termen, és leül a bárpultnál lévő székek egyikére.A pultos hölgy ekkor éppen háttal áll neki, így úgy gondolja, nem is vette észre az érkezését, így úgy gondolja, megszólítja.*
– Elnézést Hölgyem, a múltkor ittam önöknél konyakot, gyömbérrel, és egy kevés citrommal. Rendkívül elnyerte a tetszésemet, esetleg lenne szíves tölteni belőle nekem mégegyet?
*Előveszi egy pillanatra a telefonját, melyből az lenne sejthető, hogy netezni akar rajta, de csak lenémítja, és visszateszi a zsebébe. Éppen kedvére való zene szól, egy olyan előadótól, akinek már hallgatta pár lemezét, és egészen pozitívra értékelte. Nem emlékszik pontosan erre a számra, de tudja, hogy már hallotta valamelyik albumon*
[Miután Byakuran távozott, csak halkan morogni kezd magában]
– Remek! Pont ez a fasz lesz a főnököm..
[Elkezd tevékenykedni a pult mögött, elmosssa a koszos poharakat, közben azon elmélkedik, hogy végülis talán nem lesz ez annyira rossz meló, ha azt nézzük, legalább is, első blikkre elég nyugisnak látszik a munka. Körbenéz, és megszámolja, hogy összesen hat vendéget lát, ami mondjuk egy csütörtök este még hozhat egy kis bevételt, bár úgy gondolja a húzósabb a következő két este lesz. Ahogy tevékenykedik, háttal a helyiségnek, egyszer csak egy már rosszabb állapotban lévő vendég odaül a pulthoz, és magyarázni kezd neki, hogy milyen csinos, és hogy a káma-szutra melyik pózait próbálná végig vele. Andreának nagy erőt kell vennie magán, hogy ne menjen oda és képelje fel, de azért a belső Sakura elejt egy igencsak káromkodásokkal tarkított monológot.]
„Hogy szakadt volna a fejed az anyádba, mielőtt világra baszott, te utolsó büdös gyökér, hogy tolná le valaki a torkodon a szék lábát, amég a gyomrodig le nem ér, aztán húzná ki és tolná vissza még kétszer.”
[Végülis sikerül higgadtnak maradnia, ezért megkéri az illetőt, hogy távozzon, arra hivatkozva, hogy már túl ittas, és nem szolgálhatja ki. Legnagyobb meglepetésére a fickó fizet, és el is megy a kocsmából, még borravalót is ad, bár hozzáfűzi, hogy egy bugyivillantásért többet is fizetne. Ezek után nyugisabban telik a következő egy órája, de azért benne van a feszkó, hogy vajon melyik kezd rá megint egy ilyenre, mert ha fáradni kezd, nem biztos, hogy nem veri ki a lelket is belőle]
[Kijön az irodából a hangzavarra, és meglátja ezt a drágalátos nőszemélyt, és ekkor esik le neki, hogy amúgy ezért volt ez a hang annyira ismerős a telefonban.]
-Nézzenek oda! Őfelsége leereszkedett közénk, és pultosként akar dolgozni a kocsmámban? Bezárt talán a sztriptíz bár?
[Pillanatnyi hatásszünet, majd folytatja]
– Csak vicceltem, már azt is megvettem, őszintén szólva jobb eséllyel indulnál oda felvételizni, mint ide, ha a személyes benyomást kéne értékelni, de nézzük meg mit tudsz inkább. Ma este 11-ig vagyunk nyitva, addig vedd át a pultot, majd ha vége jövök, és megbeszéljük a jövőbeni dolgokat. A takarítás nem a te dolgod lesz, arra külön alkalmazottat tartok, aki fél 11-re ér ide, elvégzi a dolgát, és csak azután távozik, hogy a pultos bezára a szórakozóhelyet. Bármi probléma van, engem az irodában megtalálsz, ha biztonsági probléma akad, ezen a számon tudod értesíteni az illetékeseket.
[Megadja Sasuke számát, akinek semmi köze az egészhez, csak tudja, hogy éjszakás lesz, így ha Andrea felkelti idő előtt egy hívással, biztos kitér a hitéből. Ezután körbemutatja Andreanak, hogy mit hol talál ami a munkájához szükséges lesz.]
– A fizetést pedig, ahogy megbeszéltük, ma készpénzben, ha sikeres felvételt nyersz pedig rendesen szerződés szerint. A borravaló a tiéd, úgyhogy ha kell a pénz, igyekezz megnyerő lenni a vendégekkel.
[Átgondolja, de szerinte mindent elmondott.]
– Sok sikert!
[Andrea besétál egy csinos öltözékben, mely olyan mintha valamilyen alkalomra vette volna fel. A kocsma félhomályában körülnézve a számára most még teljesen idegen helyen próbál valaki ismerős arcot keresni. A pulttól nem messze egy asztalnál észreveszi az akkor már rendkívül beittasodott állapotban lévő ismerősét, akihez odalép, és a vállára teszi a kezét]
-Szi…
[De ahogy hozzáért, az le is borult a székről, és elterült a földön. Természetesen nem segített neki, inkább megvetéssel nézett a fickóra, és már kínjában megszólalt félhangosan.]
-Remélem onnantól ha itt dolgozok nem ez lesz a színvonal itt!
[Körbenéz, és szinte mindenki felfigyelt a hangjára]
-Ugye?!
[Morgolódik már előre, pedig még szó sincs arról, hogy felvették volna, szimplán csak jelentkezni akar.]